Régen a “paidagogosz” kísérte a gyereket

Szerző: dr. Szilvássy Rita

MEDIÁCIÓ BLOG

Mindenképpen értékelendő, hogy az orrunk előtt táncoló, sőt, egyre vadabb ritmust járó problémának a megoldására valamiféle kísérletet tesznek. Valahol, valakinek sikerült annyira hangosnak vagy meggyőzőnek lenni a témában, hogy a szép elvek megfogalmazásán túl gyakorlati lépés is történjen. Ez mindenképpen pozitívum.

Biztos vagyok benne, hogy azon intézményekben dolgozó tanároknak és gyermekeknek, ahol – ahogy a híradások mondják – „egészen biztosan jelen lesz iskolaőr”, ott biztonságot fog nyújtani ezeknek a szakembereknek a jelenléte. 

A dolog elszomorítóbb része sajnos sokkal beszédesebb, de ezt semmiféleképpen sem kötöm magához az iskolaiőr kezdeményezéséhez,

hiszen a kezdeményezéssel legalább elfogadták a probléma jelentétét.

A pozitív kezdeményezés mellett sajnos sokkal több negatív tényszerűség is napvilágot lát. Ezeknek puszta felvillantása is elegendő, nem igényelnek különösebb magyarázatot. Ha a gyerekek és családok oldaláról nézzük (hiszen az ilyen gyermek valahonnan hozza ezt a hozzáállást) akkor vannak olyan szülők és gyermekek, akik csak abból értenek, ha egy legális erőszak alkalmazására feljogosított személy szab nekik határa. Számukra semmi nem határ.  

Ha a tanárok oldaláról nézzük, akkor elgondolkodtató, hogy ilyen módon kell védeni azon szakma és egyben hivatás képviselőit, akik a gyermekeket, a jövő generációt tanítják, velük töltenek napi 8-9 órát. Azok a tanárok, akik alapvetően örülnek a védelmüket biztosító kezdeményezésnek (megértem őket) ennyire eszköztelenek a saját munkahelyi közegükben, a saját diákjaikkal szemben? A tanár nem alkalmazhat kényszerítő eszközöket, rendben van. De ezek nélkül meg nem biztosítható az oktatás biztonságos működése. De nem a rendszerrel kezdünk valamit, hanem odaállítunk valakit, aki jogosult ezeknek az eszközöknek a használtára. A kezdeményezés szükségessége csak a jéghegy csúcsát jelzi és ebben a témában sajnos nem várható olyan tempójú olvadás, mint klímaügyben…  

De számomra a legnagyobb kérdés mégiscsak az, hogy

bizonyos 12-13 éves gyermekkel szemben ez az egyetlen módszer, melyet be lehet vetni. Ezeknek a gyerekeknek majd felnőtt korában is ott fog állni a munkahelyén egy őr, aki majd megbünteti, ha rosszat csinál?  

(Forrás: Pixabay.com)

 A tekintély, mint olyan, a szó hagyományos és pozitív értelmében kiírtásra ítéltetett, hiszen úgy lett beállítva, hogy ezt csak rosszra, erőszakra és bántalmazásra lehet használni. Most a rendszer élhetetlen, félelmetes a benne lévőknek, ezért most ezt az elemet – melyet gyermekeink és jogaink védelmében kiírtottunk – visszaállítjuk az iskolaőr személyében, bizonyos kényszerintézkedések alkalmazásának jogával megspékelve.

Valójában most visszakerül az erőszak bizonyos fokú alkalmazásának a lehetősége.

Miért jó, hogy ezt a funkciót most egy idegen elemnek kell ellátnia? Az idegen szót úgy értem, hogy korábban a tanár fegyelmezhetett, korábban a szülők is fegyelmeztek. Ma a fegyelem szó, akárcsak a fent említett tekintély szinte szitokszavakká váltak – de azért kell egy felnőtt, aki rendet tart. Kiírtottunk egy elemet a gyermekeink és a velük foglalkozó, körülöttük lévő személyek viszonyából, melyet most visszateszünk – egy másik ember személyében. 

De a legszomorúbb: hogy ugyanazt az elemet tesszük vissza.

Nem máshonnan közelít a rendszer, nem a prevencióra teszi a hangsúlyt, a másfajta hozzáállásra, a konfliktusmegoldás alternatív módszereireMilyen jó lenne, ha már nem csak alternatív lenne ez a módszer, hanem uralkodó – a szó legalázatosabb értelmében…

Programok vannak az iskolai erőszak megelőzésére, szóval nem igaz hogy nem történik semmi. De ahogy a híradásokból, vagy saját tapasztalatból is tudjuk, ezek hatása még várat magára…

A baj nem az iskolaőr kezdeményezés léte. A kezdeményezés önmagában elismeri a probléma létét, és ez pozitív.

A baj az, hogy nem látszik egy másik irány, melynek szűrőjén át a gyermekek másképp tekintsenek a konfliktusaikra, példát és gyakorlatot lássanak más típusú megoldásokra.  

Egy személyes megjegyzés: mikor megszereztem a szociálpedagógusi diplomámat, akkor nagyon boldog voltam, hiszen majd lesz egy munkahelyem, ahol gyermekvédelmi felelősként – ehhez a végzettséghez ez a pozíció dukál – gyermekekkel, felnőttekkel, családokkal foglalkozhatom. A gyermekvédelmi felelősi státusz megfogalmazás úgy szólt, hogy erre a pozícióra szakember „alkalmazható” – de a státusz nem kötelezően betöltendő. A háttérben nyilván anyagi megfontolás állt, amiért szintén nem az adott intézmények voltak a felelősek… ahogy a jelenleg kialakult helyzetért sem… 

Sok olyan szakember van, aki szakmailag alkalmas lenne ennek a szemléletmódnak a megváltoztatására. Ezzel nem azt mondom, hogy az iskolaőr nem alkalmas a munkájára… Az iskolaőr egy tüneti kezelése a problémának.

Bárcsak ebben a témában is olyan gyorsan lépnének a felelősök, mint a koronajárvány ügyben! Bárcsak munkába állítanának annyi szakmailag kompetens szakembert a prevenció fontosságát kiemelve, mint ahány kórházi ágyat felszabadítottak – csak arra az esetre, ha baj lesz. 

Most egy (vagy több?) szakma mondja, hogy „baj lesz!” 

 

 

Olvassa el ezeket is

továbblépés

Megakadályozhat egy mondat abban, hogy továbblépj?

Te lépnél tovább, de valami visszatart. Vársz valamire a másiktól. Meddig vársz? Ha nem kapod meg, akkor ez megakadályoz, hogy továbblépj?

Ne vágd rá, hogy az nem úgy van!

Párkapcsolatunkat nagymértékben befolyásolja …

Érzelmi tartalék

“Most készül a ragasztó” …

A hibát keresd ne a hibást!

Egy válsághelyzetben célravezetőbb a hibát keresni, mint vég …

Per helyett válaszd a mediációt!

A konfliktus életünk része – de a megoldás is rajtunk múlik. …

A felelősség egy 7 éves gyermek történetének tükrében

Egy gyermeknek megmutatni a világot, az élet szépségeit és …

5 helyzet a válás menetében, ahol segít a mediáció

Úgy tapasztalom, hogy egyre elterjedtebb módszer a mediáció …

Anya, dühös vagyok rád!

A gyermekem is kifejezheti negatív érzéseit irányomba …

Egymás tisztelete, önzetlenség

Egy 40 éves, működő házasság esszenciája …