Lehet jobb Mediációs Iroda

Mindenképpen értékelendő, hogy az orrunk előtt táncoló, sőt, egyre vadabb ritmust járó problémának a megoldására valamiféle kísérletet tesznek. Valahol, valakinek sikerült annyira hangosnak vagy meggyőzőnek lenni a témában, hogy a szép elvek megfogalmazásán túl gyakorlati lépés is történjen. Ez mindenképpen pozitívum.

Biztos vagyok benne, hogy azon intézményekben dolgozó tanároknak és gyermekeknek, ahol – ahogy a híradások mondják – „egészen biztosan jelen lesz iskolaőr”, ott biztonságot fog nyújtani ezeknek a szakembereknek a jelenléte. 

A dolog elszomorítóbb része sajnos sokkal beszédesebb, de ezt semmiféleképpen sem kötöm magához az iskolaiőr kezdeményezéséhez,

hiszen a kezdeményezéssel legalább elfogadták a probléma jelentétét.

A pozitív kezdeményezés mellett sajnos sokkal több negatív tényszerűség is napvilágot lát. Ezeknek puszta felvillantása is elegendő, nem igényelnek különösebb magyarázatot. Ha a gyerekek és családok oldaláról nézzük (hiszen az ilyen gyermek valahonnan hozza ezt a hozzáállást) akkor vannak olyan szülők és gyermekek, akik csak abból értenek, ha egy legális erőszak alkalmazására feljogosított személy szab nekik határa. Számukra semmi nem határ.  

Ha a tanárok oldaláról nézzük, akkor elgondolkodtató, hogy ilyen módon kell védeni azon szakma és egyben hivatás képviselőit, akik a gyermekeket, a jövő generációt tanítják, velük töltenek napi 8-9 órát. Azok a tanárok, akik alapvetően örülnek a védelmüket biztosító kezdeményezésnek (megértem őket) ennyire eszköztelenek a saját munkahelyi közegükben, a saját diákjaikkal szemben? A tanár nem alkalmazhat kényszerítő eszközöket, rendben van. De ezek nélkül meg nem biztosítható az oktatás biztonságos működése. De nem a rendszerrel kezdünk valamit, hanem odaállítunk valakit, aki jogosult ezeknek az eszközöknek a használtára. A kezdeményezés szükségessége csak a jéghegy csúcsát jelzi és ebben a témában sajnos nem várható olyan tempójú olvadás, mint klímaügyben…  ​

De számomra a legnagyobb kérdés mégiscsak az, hogy

bizonyos 12-13 éves gyermekkel szemben ez az egyetlen módszer, melyet be lehet vetni. Ezeknek a gyerekeknek majd felnőtt korában is ott fog állni a munkahelyén egy őr, aki majd megbünteti, ha rosszat csinál?  

 A tekintély, mint olyan, a szó hagyományos és pozitív értelmében kiírtásra ítéltetett, hiszen úgy lett beállítva, hogy ezt csak rosszra, erőszakra és bántalmazásra lehet használni. Most a rendszer élhetetlen, félelmetes a benne lévőknek, ezért most ezt az elemet – melyet gyermekeink és jogaink védelmében kiírtottunk – visszaállítjuk az iskolaőr személyében, bizonyos kényszerintézkedések alkalmazásának jogával megspékelve.

Valójában most visszakerül az erőszak bizonyos fokú alkalmazásának a lehetősége.

Miért jó, hogy ezt a funkciót most egy idegen elemnek kell ellátnia? Az idegen szót úgy értem, hogy korábban a tanár fegyelmezhetett, korábban a szülők is fegyelmeztek. Ma a fegyelem szó, akárcsak a fent említett tekintély szinte szitokszavakká váltak – de azért kell egy felnőtt, aki rendet tart. Kiírtottunk egy elemet a gyermekeink és a velük foglalkozó, körülöttük lévő személyek viszonyából, melyet most visszateszünk – egy másik ember személyében. 

De a legszomorúbb: hogy ugyanazt az elemet tesszük vissza.

Nem máshonnan közelít a rendszer, nem a prevencióra teszi a hangsúlyt, a másfajta hozzáállásra, a konfliktusmegoldás alternatív módszereire. Milyen jó lenne, ha már nem csak alternatív lenne ez a módszer, hanem uralkodó – a szó legalázatosabb értelmében…

Programok vannak az iskolai erőszak megelőzésére, szóval nem igaz hogy nem történik semmi. De ahogy a híradásokból, vagy saját tapasztalatból is tudjuk, ezek hatása még várat magára…

A baj nem az iskolaőr kezdeményezés léte. A kezdeményezés önmagában elismeri a probléma létét, és ez pozitív.

A baj az, hogy nem látszik egy másik irány, melynek szűrőjén át a gyermekek másképp tekintsenek a konfliktusaikra, példát és gyakorlatot lássanak más típusú megoldásokra.  

Egy személyes megjegyzés: mikor megszereztem a szociálpedagógusi diplomámat, akkor nagyon boldog voltam, hiszen majd lesz egy munkahelyem, ahol gyermekvédelmi felelősként – ehhez a végzettséghez ez a pozíció dukál – gyermekekkel, felnőttekkel, családokkal foglalkozhatom. A gyermekvédelmi felelősi státusz megfogalmazás úgy szólt, hogy erre a pozícióra szakember „alkalmazható” – de a státusz nem kötelezően betöltendő. A háttérben nyilván anyagi megfontolás állt, amiért szintén nem az adott intézmények voltak a felelősek… ahogy a jelenleg kialakult helyzetért sem… 

Sok olyan szakember van, aki szakmailag alkalmas lenne ennek a szemléletmódnak a megváltoztatására. Ezzel nem azt mondom, hogy az iskolaőr nem alkalmas a munkájára… Az iskolaőr egy tüneti kezelése a problémának.

Bárcsak ebben a témában is olyan gyorsan lépnének a felelősök, mint a koronajárvány ügyben! Bárcsak munkába állítanának annyi szakmailag kompetens szakembert a prevenció fontosságát kiemelve, mint ahány kórházi ágyat felszabadítottak – csak arra az esetre, ha baj lesz. 

Most egy (vagy több?) szakma mondja, hogy „baj lesz!” 

Olvasd el ezeket is