Mi a mediáció?

A mediátor egy független, pártatlan pozícióban lévő szakember.

Végig vezeti az egymással vitában álló feleket a vitájukon – ez lehet jogvita, vagy bármilyen más konfliktus – úgy, hogy azt megegyezéssel, mindkét fél által elfogadható kompromisszummal tudják lezárni. 

Tipikus területei a házasság felbontása, vagyis a válási mediáció, továbbá munkajogi viták, gazdasági ügyek, vagy például a gyermekvédelem, iskolai mediáció.

Számomra a mediáció kommunikációs stílus, szemléletmód, hatékony konfliktuskezelési módszer.

A közvetítő feladata – ahogy a törvény mondja – pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködni a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.

A bíróság ítéletet hoz, melyben van egy nyertes és egy vesztes fél.

A bíróságnak erre hivatott és vannak helyzetek, mikor erre van szükség. De akár a bíróságsok előtt zajló jogviták, akár az egyéb konfliktushelyzetek igen nagy része lezárható mediációval. A mediáció eszközeit alkalmazva, a feleket végig vezetve egy folyamaton a vitás helyzetek jelentős százaléka vagy feloldható vagy lezárható egy közös megállapodással. 

A mediátor nem párterapeuta, nem pszichológus, nem tanácsadó. A mediátor egy kívülálló független, pártatlan szakember, aki a közös munka során végig vezeti a feleket a (jog)vitájukon és az ügyféllel közösen megtalálják azokat az információkat, melyek segítenek a továbblépésben – így lesz sikeres a közös munka. 

A közvetítés, ahogy a 2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről meghatározza: egy permegelőző, vagy bírósági, hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető vitarendező eljárás, melynek célja, hogy a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezés alapján, a vitában nem érintett, harmadik személy – ez a közvetítő – bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A közvetítőt titoktartási kötelezettség terheli.

Ez kiterjed minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást.

A közvetítő titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll.

A feleket meghatalmazás alapján nagykorú, cselekvőképes személy vagy jogi képviselő képviselheti. A feleknek, jogi személy fél esetében pedig a képviseletére feljogosított személynek az első közvetítői megbeszélésen és a megállapodás megkötésekor és aláírásakor személyesen, együttesen meg kell jelenniük.

A közvetítés befejeződik a megállapodás aláírásával.

A közvetítő a felek együttes jelenlétében megkötött megállapodást írásba foglalja és a megállapodást tartalmazó okiratot a feleknek átadja. A megállapodást a közvetítő és az együttesen, személyesen jelen lévő felek aláírásukkal látják el. 

A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék.