Lehet jobb Mediációs Iroda

Sokan válnak, sokféleképpen. Ahány válás, annyi történet. Az, hogy ebből a nehéz helyzetből hogyan jönnek ki a (volt) pár tagjai, mindkét félen múlik – együtt is, meg külön-külön is.

Tény, hogy váláskor – sajnos sok esetben, sokszor érthető módon – elmérgesednek a dolgok, mert ez egy nehéz élethelyzet. Ha pedig a felek valóban közös megegyezésből és 

• minden megmaradt erejüket felhasználva, kulturáltan próbálnak elválni, nos, még akkor is fájdalmas.

​ Hittél valamiben, dolgoztál érte, bíztál benne, és most minden igyekezeted ellenére mégiscsak az „újratervezés” menüpont jön.

Amellett, hogy ez a helyzet most bizonyos szempontból felszabadító érzés, mégis elromlott valami, amiért mindkét fél felelős. Szerintem igenis kell őrjöngeni, ki kell engedni a gőzt, mert ha bent marad, csak még több fájdalmat okoz. A kérdés, hogy hol, mikor, kinek, milyen formában?

A válási- és párkapcsolati mediátor iránymutatásával abban tud támogatni, hogy ebben a nehéz élethelyzetben minél kevesebb fájdalommal, a lehetőségekhez mérten minél több kérdésben közös megegyezésre jutva, rövid idő alatt le tudjátok zárni a kapcsolatotokat. 

• Olyan kompromisszumokkal, hogy a jövőtök élhető maradjon. Íme, néhány gondolat, mely talán segíthet.

• Nem volt rossz az egész!

Akármennyire is sötét foltnak, hibának, elpazarolt éveknek látod a házasságodat a jelen helyzetben, azért az „egész rossz és értelmetlen volt” elmélet nem igaz. Ezzel a szép emlékeket is befeketíted. Ez nyilván egy önvédelmi mechanizmus ebben a helyzetben, mely abban segít, hogy így könnyebben le tudd zárni a múltat. De igenis voltak jó pillanatok, vannak szép emlékek. Hiszen te is benne voltál, te is részese voltál, te is alakítottad az életeteket.

Például a nászútról vagy egy közös nyaralásról – ahol amúgy kirobbanóan boldog voltál – most furcsamód az a kép ugrik be, hogy te mást választottál volna az itallapról, és végül mégsem azt rendeltétek. Akkor szerelmes pillantások közepette asszisztáltál a dologhoz, és vakon bíztál a lovagodban, hogy az ő döntése biztosan a legjobb. Most meg egy spúr, figyelmetlen, tuskót faragsz a volt párodból, és nem érted, hogy miért nem vetted észre ezeket az égbekiáltó jeleket már a legelején… Valld be őszintén: nem volt minden rossz. Pont azért nehéz a válás, mert voltak jó pillanatok, helyzetek, élmények is.

• Ő sem egy szörnyeteg!

Ha nagyon elmérgesedik a helyzet, akkor naphosszat azon jár az eszed, hogy milyen válogatott módszerekkel tudod kikészíteni a volt párodat, hol tudsz keresztbe tenni neki. Ezzel hergeled magad, és ha egy segítő szándéktól vezérelt ötlettel áll elő, akkor csak a magad által kreált szörnyet látod a személyében – akit te magad gyártottál a saját fejedben. Nehéz, nagyon nehéz. Megbántottak, megsértettek. De ettől neked sem lesz jobb.

Rengeteg lépést teszel egy olyan irányba, ami ebben a helyzetben nem visz előre. Ezt az energiát fordítsd inkább magadra, a továbblépésre, a gyerekeidre – jó irányba! Értékesebb vagy, minthogy negatív gondolatokkal etesd a lelked. Nem mondom, hogy kirobbanóan pozitívnak kell lenned, mert ez sem reális. De ha nem a keserűség ömlik belőled, az az egész élethelyzetedre pozitívan hat ki! Magadnak segítesz ezzel!

• A gyerek(ek)re zúdítod rá a keserűségedet…

Szidod a volt párodat, a gyermek(ek) apját vagy anyját. Gondolj bele: ha neked ennyire nehéz és fájdalmas, akkor milyen lehet a gyerek(ek)nek, akik nem tehetnek semmiről, egy kényszerhelyzet elé lettek állítva, és az addigi életük alapjaiban esett szét…? Vannak helyzetek, amikor piszok nehéz a megegyezés. Ha a másik fél eszközként használja fel a gyemek(ek)et az exe zsarolására, ellehetetlenítésére, akkor nagyon nehéz higgadtnak maradni.

A legtöbb helyzetben nincs tiszta, egyértelmű, jó megoldás, és sokszor csak azt tudod mérlegelni, hogy vajon melyik megoldás a kisebbik rossz. A gyermeknek továbbra is az anyja/apja marad a másik fél, és szeretne jóban lenni vele. Vegyük a középutat: mindannak a rossznak, amit gondolsz a helyzetről, a volt párodról, anyósodról/apósodról stb., annak mondjuk, a fele igaz. De a gyermeknek nem segítesz, sőt, ártasz azzal, ha ezeket a szidalmakat végig kell hallgatnia. Neki ez fáj. Nem mondom, hogy tartsd magadban, mert az sem jó.

Csak ne a gyermek előtt ismételgesd el naponta többször! Ő kötődik a másik félhez is, és ezzel csak tovább nehezíted a helyzetét. Nem az a cél, hogy tabut csináljatok az exből és ne beszéljetek róla. Ez legalább ugyanakkora hiba, mint az, hogy a jelenlétében illeted a válogatott jelzőkkel. Tudjuk, hogy a dolgokat többféleképpen lehet elmondani… Válaszd az a verziót, ami nem feleslegesen sértő, és amit szerinted a gyermek megért!

• +1 Mindenből hatalmi kérdést csinálsz…

Az olyan kérdésekből is, ahol tét nélkül lehetne a másik javára dönteni. Nem mész bele a kompromisszumba, kizárólag azért, mert „Nehogy már neki legyen igaza!” Például két órával később hozná vissza a gyermeket, vagy elcserélne egy apás/anyás hétvége egy másikra, és ez nem borítja fel az általad eltervezett programot – csupán egy picit neked is igazodni kellene hozzá. Az egész helyzet befeszült állóháború lesz.

A magad érdekében, a nyugalmad érdekében, a gyermek(ek) érdekében te tedd meg az első lépést! Fordított helyzetben majd felhozhatod ezt, hogy te is normálisan álltál hozzá a legutóbb, és ezt a stílust szeretnéd folytatni.

A cikk a she.hu oldalon is megjelen.

Olvasd el ezeket is