Miért nem mediálható a bántalmazó kapcsolat?

A mediáció egy hatékony eszköz a konfliktusrendezésben, békéltetésben. Azt a szemléletet, amit ez a terület megkíván, az életben sokfelé lehet sikerrel alkalmazni, akár prevenciós jelleggel is. De ez sem egy olyan varázspálca, amivel, ha bárhova ütünk, ott minden azonnal megoldódik. Talán nem túlzás azt mondani, hogy nincs is ilyen eszköz. Minden szakterületről elmondható, hogy éppen azzal védi meg a maga szakmaiságát és minőségét, ha pontosan ott használják, ahol eredményt lehet vele elérni. A mindent megoldó jedi-kard hiteltelen és mint ilyen, már arra sem jó, amire eredetileg alkalmas lett volna. 

A mediáció célja a megegyezésre törekvés, ám ez – akármennyire is magasztos cél – nem megoldókulcs minden vitás helyzetben. Általánosságban elmondható, hogy minél jobban elmérgesedett a vita, a felek annál kevésbé képesek higgadtan kezelni a helyzetet, így egyre kevesebb az esély a megegyezésre.

Az utóbbi hónapokban a média kiemelten foglalkozik a bántalmazás kérdésével. A legnagyszerűbb ebben az, hogy ezt nem szenzációhajhász és kattintásvadász módon teszi, hanem a nyilvánosság erejét felhasználva valódi segítséget próbál nyújtani.

Amikor az ember lát egy olyan helyzetet, melyben igazságtalanság van, legyen az bántalmazás, vagy más sérelem, akkor nem könnyű azt mondani, hogy itt én sajnos nem segíthetek, ez más asztalára tartozik. Éppen ez az a hozzáállás, mely manapság igen felháborító tud lenni. Ezzel kapcsolatban érkeztek hozzám is kérdések. Ennek hatására született meg ez az összefoglaló, melyben felsorolom és bemutatom azokat az eseteket, melyekben nem lehet közvetítést alkalmazni.

Nem alkalmazható mediáció olyan esetekben, amelyekben bántalmazás van jelen!

A mediáció célja a vitás helyzet közös megegyezéssel való lezárása. Ennek alapkövetelménye, hogy bizonyos szintű elfogadással és tisztelettel vannak egymás iránt a felek. Ez nem a másik szempontjainak, érvrendszerének, életvitelének az elfogadását jelenti. Nem jelent feltétlen egyetértést a másikkal. Pusztán azt, hogy mint embert tiszteletben tartja őt. Aki bántalmazza a társát, az azt sugallja viselkedésével, hogy az erőszak eszközével hatalmat gyakorol felette. Ott nincsen tere a szabad döntéshozatalnak. Vagy ha ennek látszata meg is van hagyva, a bántalmazó gondolatvilágától eltérő döntésnek súlyos következményei vannak, melyek lelki vagy fizikai bántalmazás formájában testesülnek meg.

 A bíróság a mediációt bizonyos esetekben javasolhatja – ilyen a házassági bontóper -, míg más ügyekben kifejezetten kötelezheti a feleket a közvetítésen való részvételre - szülői felügyelet gyakorlása és kapcsolattartás köre. Nem csak a bíróság, a gyámhatóság is utasíthatja a szülőket a mediációra. A lehetőség visszautasítása egy csapdahelyzetet teremt. Márpedig akit bántalmaznak, attól nem várható el, hogy békéltetésen és közös megegyezés kialakításán vegyen részt olyannal, aki bántalmazta őt. De mivel ő utasítja vissza ezt a fajta megoldási lehetőséget, így máris ő lesz az a fél, aki nem hajlandó lépéseket tenni a békés megoldás felé. Ez kifejezetten veszélyes olyan esetekben, mikor a bántalmazás nem fizikailag zajlik, külsérelmi nyomok nincsenek az illetőn, ráadásul a másik fél roppant előzékeny, kedves és udvarias stílusa, amit a bántalmazó külvilág felé mutat, eltereli a figyelmet a valódi problémáról, sőt, próbálja elfedni azt – néha bizony sikerrel!

Nem tartozik a mediáció hatáskörébe az eset, ha a felek részéről nincsen meg az önkéntesség!

Aki külső nyomásra vesz részt a mediációban, annak az önkéntesség, mint az ilyen jellegű közös munka egyik alappillére, hiányzik. Aki nem önkéntesen vesz részt a mediációban, az nem fogja betartani a mediációs megállapodásban foglaltakat sem. Az önkéntes részvételnél szeretnék elhatárolni két dolgot, melynek jelentősége a mindennapi munka során tapasztalható meg. Az egyik eset, amikor valóban nincsen meg az egyén szándéka arra, hogy közvetítésben vegyen részt, de valamilyen külső nyomás mégis van rajta emiatt. Így – ha még végig is lehet vinni a közvetítést -, sajnos nincs sok esély arra, hogy valóban javuljon az együttműködés a jövőben a felek között. Egészen más az az eset, hogy az egyik fél kicsit óckodik a mediációtól. Még nem ismeri azt a módszert, vagy éppen vitában áll párjával – ahogy a mediációra érkezők oroszlánrésze – és azonnal rávágja a lehetőségre, hogy ő ezt nem akarja. Láttam már olyan esetet, amikor a fél visszakozott ebből az álláspontból és bekapcsolódott a közös munkába.

A mediáció nagyobb mértékben alakítja a jövőt, mint a múltat – ehhez szükséges egy minimális előrelátás a felek részéről.

Egy nehéz helyzet lefolyásának meghatározott stádiumai vannak. Miután a felek kidühöngték magukat akkor valahogy el kell indulni előre. Talán elképzelni sem tudják, hogy mi lesz a megoldás és kínkeservesen halad az életük. Amikor ez már elviselhetetlen, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy „hogyan tovább?” Ennek megválaszolása feltételez némi racionális gondolkodást, némi előrelátást. Ha abban az egyben holtbiztosak a felek, hogy „bárkivel, csak ne vele” – ahogy válási mediációban ez egy jellegzetes motívum -, akkor a közös munkában innen indulunk el. Aki nem látja be, hogy a jövőjét meg kell oldani, aki nem látja be, hogy a sérelmek végnélküli felemlegetésével nem halad előre az élete, illetve halad, csak azt nem ő irányítja, annak nehéz lesz megérteni ennek a munkának az esszenciáját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(forrás: pixabay)

Nem tartozik a mediáció hatáskörébe az eset, melyben az igazság fontosabb, mint az együttműködés, ha vélt, vagy valós jogsértésre akarják felhívni a figyelmet, illetve amikor példát akarnak statuálni az adott helyzeten.

Vannak helyzetek, mikor a cél nem az élhető, mindkét fél számára kezelhető, békés jövő kialakítása, hanem a példa statuálása, az igazság előtérbe kerülése. Ekkor nincsen sem közös megegyezés, sem kompromisszum, sem együttműködés.Sajnos néha válások során is ezt a nézőpontot tartják. A múlt minden egyes pillanata felett igazságokat akarnak tenni és az ezáltal generált harag elzárja a jövő megoldásának lehetőségét is. Alapesetben a válási mediáció nem tartozik ebbe a körbe, vagy ha így érkeznek az ügyfelek, akkor a közös munka sikerességéért nélkülözhetetlen egy nézőpontváltás elérése.


Nem tartozik a mediáció hatáskörébe, ha a feleknek nagyon erős értékrendbeli, például vallási, politikai, világnézeti különbségei vannak.

Végezetül szeretnék még felsorolni néhány olyan estet a gazdasági területéről, melyekben nem alkalmazható a mediáció. Ilyen, ha az egyik fél nyilvánvalóan rosszhiszemű, vagy ha a legnagyobb jószándék mellett gazdasági kondíciói miatt képtelen egy ésszerű egyezségre, mert például csőd előtt áll. Ilyen esetekben célszerű rögtön a bírósághoz fordulni.

Minden másra ott a... mediáció

 

A cikk a Lelkizóna.blog oldalon jelent meg. 

 

 

 

 

 

 

Olvassa el ezeket is:

A mediációs eljárás fundamentumai
Tartásdíj, indokolt szükséglet, elvonható jövedelem