Lehet jobb Mediációs Iroda

A változás szó hallatán nekem jó érzésem támad.

Benne rejlik valami bizsergető újdonság, egy kis titokzatosággal vegyítve. Bele lehet kapaszkodni ebbe az érzésbe, ami magával ragad, hiszen a változás szó hallatán egyből asszociálunk arra, hogy a régi – amin valamilyen okból változtatni szeretnénk -, el fog tűnni, és akkor aztán milyen jó lesz. A terhes, nehézkes régi megszakításának érzésében lehet fürdeni, hiszen a változás hatására átveszi a helyét a friss, tiszta, energikus új.

• Van a változásnak egy másik oldala is, sőt, éppen ez a keményebb dió. Éppen ez az, ami a mindent elsöprő lendületet mégis megtorpanásra kényszeríti.  

Mi minden van benne a változásban? Több mindent takar, mint amit első ránézésre gondolunk.

• Először is benne van a múlt elengedése. A változás egyfajta dinamizmust jelent. Valamiből lesz valami más. Az új dologhoz szükséges, hogy a régit szélnek eresszük. Ez a tény már önmagában sem könnyű, megspékelve azzal, hogy ehhez egy igen alapos szelektálás szükséges… Mit akarok pontosan megváltoztatni? Milyen irányba akarom változni?  Ez bizony nem könnyű lépés…

• A változása magával hozza az önreflexió kérdését is: át kell értékelni a dolgokat az „akkor én eddig rosszul csináltam?” vezérelv mentén. Másképpen kell reagálni ezentúl, mint eddig tettük. Ezzel automatikusan ítélkezünk magunk, korábbi tetteink, gondolatmeneteink fölött. Fontos, hogy ha úgy is érezzük, hogy erre azt a válasz, hogy „igen, rosszul csináltam”, akkor nem akadjunk el ezen a ponton, és ne süppedjünk a bűntudat és a hibáztatás mocsarába. Legyen az egy erőt adó gyújtópont, amiből feltöltekezve tudunk tovább haladni a változás felé. Ne úgy tekintsünk múltbeli cselekedeteinkre, hogy rosszul csináltuk, és mennyire hülyék voltunk. A felismerés szép dolog, de próbáljunk onnan nézni, hogy eddig bizonyos okokból így tudtuk csinálni. Ha korábban megtettük volna ezt a felismerést, akkor már korábban megtettük volna a változáshoz szükséges lépéseket. De bizonyos okokból most értünk el ide. Ennek örüljünk, és ne azt nézzük, hogy mi lett volna, ha korábban változtatunk. 

• Ez máris hozza magával a következő kérdést: ezentúl másképp kell reagálnom, mint eddig tettem. Ez talán az egyik legnehezebb mozzanat, hiszen itt már valóban tetteinkben kell, hogy megnyilvánuljon a változás. Ha megváltozol, olyat fogsz tenni, amit eddig nem tettél. Olyan fogsz tenni, amit eddig talán elítéltél vagy leszóltál – de rájössz, hogy mégis jó. Más véleménnyel leszel dolgokról, amin eddig felháborodtál, vagy éppen teljesen közömbösnek hittél. Talán nem is a Te saját ítéleted volt a korábbi vélemény? Talán csak azért mondtad, mert szüleidtől megörökölted? Talán csak a baráti kör véleménye volt? A párod véleménye volt? Nem könnyű kérdések…

• Ha sikerül egy ponton változtatni, akkor – akárcsak a holisztikus szemléletben – az egész rendszert hozzá kell igazítani, hiszen, ha egy elemet megváltoztatunk egy rendszerben, akkor az egészet kell újra értelmezni. Tehát újra kell strukturálni gondolkodásunkat. Lehet, hogy nem elég ezen az egyetlen ponton változtatni? Lehet, hogy más témákat is magával ránt? Ahogy Herakleitosz mondja: „semmi sem állandó, vagy a változás maga.”

 Mindezeket végig gondolva könnyebben fogok tudni az igazi választ arra a kérdésre: csak beszélsz a változásról, mert ez olyan jól hangzik és divatos, de a szíved mélyen nem akarod? Ez egy újabb gumicsont, amit lehet rágni, lehet róla beszélni, meg rugózni rajta? Vagy tényleg nekiállsz és kész vagy olyan erőbedobásokra is melyekről még nem is sejted, hogy benned vannak

Olvasd el ezeket is