Egymás tisztelete, önzetlenség

Ezzel az írással folytatom azoknak a cikkeknek a sorát, melyben olyan párokkal beszélgetek, akiknek kapcsolata már kiállta az idő próbáját. Erről szólt „A rossz percek elfogadása nélkül nincsen házasság” című blog, mely egy 25 éves házasság tapasztalatait foglalja össze. 

Az elmúlt napokban Ágival és Andrással beszélgettem a kapcsolatukról, akik néhány hónapja ünnepelték a 40. házassági évfordulójukat. Közös utuk az egyetemen kezdődött és azóta is egységben élnek egymás mellett. Két felnőtt lányuk van. 

  • Féltékenységből bizalom:

András így kezdi a beszélgetés: „A kapcsolat kezdeti időszakában, a szerelmi mámorban torzul a józan ítélőképesség és a fókuszba kizárólag a másik fél megszerzése kerül. Ekkor a szerelem elhomályosít. Ilyenkor kisebb eséllyel születnek reális, megfontolt alapokon nyugvó döntések. Sőt, az ilyenkor született döntések később sokkal könnyebben megkérdőjelezhetők. Ennek az időszaknak érzelmi szempontból az egyik meghatározó jellemzője a féltékenység jelentléte – én szerzem meg, vagy más? Majd az érzelmi vihar lecsendesül, ami egy természetes folyamat és nem azt jelenti, hogy a felek már nem szeretik annyira egymást. Sőt. Most jön csak a lényeg! Ahogy a szerelemből szeretet lesz, úgy a féltékenység – a „félek, hogy másé lesz” – érzése átalakul a bizalom,  „a tudom, hogy együtt maradunk” érzésévé. Az erős érzelmi töltet átfordul egy stabilabb érzéssé, a bizalommá. A szeretet stabilabb, kevésbé sérülékeny, megbízhatóbb érzés. Egy életet alapozni csakis erre lehet: bizalom, elköteleződés, felelősségérzet.” 

  • Nincs helye önzőségnek:

Ági így foglalja össze a tartós, élhető kapcsolat alapját: „A házasságban nincs helye önzőségnek. Nem nézhetem azt, hogy mi jó kizárólag nekem. Hiszen ami neki jó, az nekem is jó, vagy előbb-utóbb nekem is jó lesz, hiszen bízom abban, hogy olyat tesz, ami a családunkat szolgálja. Nem is csak bízom, hanem tudom! Nem a magam hasznát nézem, hanem kettőnk hasznát nézem. Mikor én itthon voltam a gyerekekkel mert kicsik voltak, akkor a férjemnek többet kellett dolgoznia, hiszen az én keresetem kiesett a családi költségvetésből. Sőt, a munkahelye külföldre küldte és nem tudott nekem itthon segíteni akkor, amikor nagy szükségem lett volna rá. De nem azt hánytorgattam fel neki, hogy nekem most milyen rossz – attól függetlenül, hogy rossz volt -, hanem arra gondoltam, hogy ez az egész helyzet kettőnk hasznára fog válni. Attól, hogy most fizikailag nincs mellettem, nem segít, még tudom, hogy fontos vagyok neki én és a család.”

mediáció, konfliktuskezelés, házasság, közvetítés

  • A család a háttérország:

András alapértékkén a következőket sorolja fel, melyek nélkül nincsen tartós kapcsolat: „vonzalom, alkalmazkodási képesség, egymás tisztelete, önzetlenség. De ahhoz, hogy fény derüljön ezek meglétére - vagy hiányára -, bizony idő kell. Sajnos sokan már azelőtt feladják és elválnak, hogy megtapasztalhatták volna egymás mellett ezeket ez alapértékeket. A család az a háttérország, ahova jó visszavonulni. Annyi nehézség van az életben és akkor a nap végén ott van az, hogy hazamegyek a családomhoz – ez ad megnyugvást. Ahol tudom, hogy megpihenhetek, tudom, hogy elfogadnak. A család a hátország, a tartalék, biztonság, a jövő” – mondja András.  

  • Szabadság: elfogadom a másik döntését - hiszen ő is szabadon dönthet:

Ági és András kapcsolatában szabadság van. Egyik sem akarja bezárni a másikat. A szabadságot mégsem úgy élik meg, vagy arra használják fel, hogy mindent megkérdőjelezzenek. Sőt, bizonyos dolgokat egyáltalán nem kérdőjeleznek meg. Ezzel igen sok erőt, energiát megspórolok magunknak, amit olyan dolgokra tudnak felhasználni, ami előre viszi a kapcsolatukat, nem pedig széthúzza. A szabadsággal csak élhetőbbé teszik a kapcsolatot. Ezt a kapcsolaton belül használják fel és nem azt lesik, hogy ezzel mennyi mindenről maradnak el. A szabadág számukra a másik döntéseinek az elfogadásában rejlik: megadom Neked a lehetőséget, hogy úgy legyen, ahogy szeretnéd. Nem azt nézik, hogy miről maradnak el, ha éppen azt, hogy mi mindent veszítenének el, ha nem így gondolkoznának.

  • Humor:

„Kis dolgokban a feleségem dönt, nagy dolgokban én – mondja András, majd hozzáteszi: de nagy dolog még nem volt!” Ebben a mondatban két fontos dolog is megjelenik. Egyrészt egymás döntéseinek az elfogadása, illetve a humor. Mindkettő elengedhetetlen egy életre szóló kapcsolathoz. 

  • Ha egység van a szülők között, akkor a nevelés nem egy csatatér:

Gyermeknevelés kérdésében egyetlen dolog számít: a példa – mondják egyetértéseben. „A gyermekeknek roppant éles a szeme, azonnal átlátnak a szitán, ha valami nem stimmel. Amennyiben nincsen egység a szülők között, akkor azt a gyermekek azonnal megérzik. Ha stabil a kapcsolat, akkor mindkét fél számára magától értetődő, hogy a gyermek az első. És mivel a szülők nem csatáznak egymással, így a gyermeknevelés sem fog egy harctérré változni, ahol mindenki a maga igazáért küzd.” 

  • A közös béke fontosabb, mint a saját elvárások:

A „tipikus” férfi-női különbségek természetesen ebben a kapcsolatban is megvannak. András ritkábban sértődik meg, mint Ági, neki kevesebb dolog esik rosszul, illetve egy ilyen helyzetben gyorsabban túl tudja tenni magát rajta. Ági azt csinálja nagyon jól, hogy miután kidühöngte magát a ház másik sarkában, akkor szavakba tudja önteni, hogy ez neki most rosszul esett és nem vár gondolatolvasást a férjétől és nem kezd végeláthatatlan játszmákba, hogy ezzel vegyen revansot. Lassabban mint András, de előbb-utóbbi ő is megemészti a történteket és hamar eljön az a pont, hogy túllép a sérelmein, hiszen értelmetlennek látja a haragot. És ekkor nyit a másik felé – még akkor is, ha szíve mélyén ezt az első lépést a másiktól várná. De a békés helyzet visszaállítása fontosabb számára, mint ez az elvárás. 

Lehet azt mondani, hogy Ági és András végtelenül szerencsések - és ez így is van -, hiszen olyan társat találtak maguk mellé, akivel gondolkodásuk nagyon hasonló. De a szerencse mellett a közös szemléletmód kialakítása és első helyen tartása komolyabb támpont egy közösen leélt élet során, mint a szerencse. Ők sem így kapták készen magukat – hanem ilyenné formálták. 

 

Köszönöm a beszélgetést nagyon sok boldog évet kívánok Nektek együtt! Élvezzétek mindazt, amit eddig közösen felépítettetek!