Mi a mediáció?

A mediáció egy alternatív konfliktusmegoldó eszköz

A mediátor viszonylag rövid, behatárolható időn belül – először külön-külön, majd együttesen – áttekinti a konfliktust az egymással vitában álló felek aktív közreműködésével. A mediátor vitavezetőként segít a feleknek, hogy kidolgozzanak egy olyan egyezséget, mellyel mindkét elégedett és elfogadhatónak tartja. Ezt írásban rögzítjük, a dokumentum neve: mediációs megállapodás.

A mediáció egyre nagyobb teret kap a házasságok felbontása és az ehhez kapcsolódó járulékos kérdések esetén. Továbbá egyre elterjedtebb eszköz gazdasági vitákban, ingatlanügyekben, a szomszédjog kérdése kapcsán, de a hatékonyan alkalmazható munkahelyi viták, családi, örökléssel kapcsolatok konfliktusok esetén is.

A mediáció folyamata alatt született megállapodás közös megegyezésen alapul. A dokumentum beadható a bíróságra abban az esetben, ha a felek jogvitájukat mégis hatósági úton szeretnék rendezni, illetve például a házasság felbontása vagy egyéb családjogi vita esetén. A mediáció igénybevétele egyik fél szem veszíti el a jogát, hogy a későbbiekben mégis bírósághoz forduljon.

A mediáció a saját döntés lehetőségét és ennek felelősségét nyújta azoknak, akik aktívan szeretnénk részt venni vitájuk megoldásában és lezárásában továbbá saját ügyük megoldásában nem egy külső személyre bízzák a döntést.

 

Ki a mediátor?

A mediátor egy független, pártatlan pozícióban lévő vitavezető szakember.

A mediátor végig vezeti az egymással vitában álló feleket a vitájukon – ez lehet jogvita, vagy bármilyen más konfliktus – úgy, hogy azt megegyezéssel, mindkét fél által elfogadható megoldással tudják lezárni. 

A közvetítő feladata – ahogy a törvény mondja – pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködni a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.

A mediátor nem párterapeuta, nem pszichológus, nem tanácsadó. A mediátor egy kívülálló független, pártatlan szakember, aki a közös munka során végig vezeti a feleket a (jog)vitájukon és az ügyféllel közösen megtalálják azokat az információkat, melyek segítenek a továbblépésben – így lesz sikeres a közös munka. 

dr. Szilvássy Rita

mediátor
jogász,
szociálpedagógus

dr. Szilvássy Rita

mediátor
jogász,
szociálpedagógus

Mi a különbség a bírósági eljárás és a mediáció között?

A bíróság ítéletet hoz, melyben van egy nyertes és egy vesztes fél.

A bíróságnak erre hivatott és vannak helyzetek, mikor erre van szükség. De mind a bíróságok előtt zajló jogviták, mind pedig az egyéb konfliktushelyzetek igen nagy része lezárható mediációval, vagyis közös megegyezéssel.

A közvetítés – ahogy a 2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről meghatározza -, egy permegelőző, vagy bírósági, hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető vitarendező eljárás, melynek célja, hogy a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezés alapján, a vitában nem érintett, harmadik személy – ez a közvetítő – bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A közvetítőt titoktartási kötelezettség terheli.

Ez kiterjed minden olyan tényre és adatra, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. 

A közvetítő titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll.

A közvetítő a felek együttes jelenlétében megkötött megállapodást írásba foglalja és a megállapodást tartalmazó okiratot a feleknek átadja. A megállapodást a közvetítő és az együttesen, személyesen jelen lévő felek aláírásukkal látják el. Ennek hatásaként a felek a megállapodás tartalmát magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék. A létrejövő megállapodás egy, a felek közötti szerződés.