A megegyezés kulcsa: irány és cél

Maga a módszer – mediáció – lassan általános közismertségre tesz szert és ennek mi, mediátorok - igazán örülünk. Szerencsére egyre többen rendelkeznek pontos és szakszerű információval erről a konfliktusmegoldó eszközről. Sokaknak azonban még csak homályos elképzeléseik vannak magával az eljárással kapcsolatosan. Egy újabb, modern szakterületnek tartják, valahol a terápia és a bíróság között. 

Szintén örömteli, hogy egyre nagyobb irodalma van a mediációnak – immáron magyar nyelven is. Nem csak válásoknál, hanem munkaügyi vitákban vagy más gazdasági kérdések békés elrendezésébe is egyre többször vonnak be mediátort. Egyre jellemzőbb, hogy szerződésekbe is belefoglalják, hogy a felek közötti esetleges vitás kérdések elrendezésére a mediációt tartják irányadónak. A mediátori végzettség megszerzése alapdiplomához kötött, tehát minden mediátornak van egy másik szakterülete is. Ez azért nagyon hasznos, mert így a szakemberek közössége igen sokszínű és jó eséllyel minden ügyfél megtalálja azt, aki az ő problémájában a legjobban tud segíteni. Az a három szempont, amit a továbbiakban kiemelek minden típusú mediációs eljárásban sarok köve a munkánknak. 

 

  • A mediációs eljárás iránya:

A vitában érintett felek egy konfliktussal érkeznek, mely közöttük már fennáll, tehát a múltban alakult ki. A mediátor nem varázsló, aki képes a múlt megváltoztatására. Sőt, bárminek a megváltoztatására - a kialakult helyzettel kapcsolatban – kizárólag a felek képesek. A mediáció iránya a jövő. Az, hogy a vita hogyan fog rendeződni, a felek hogyan fognak a jövőben egymással kommunikálni, együtt dolgozni - egy munkahelyi vita esetén – már a mediáció eredménye lesz. A múlt annyiba alkotja a mediációs munka terepét, amennyiben a konfliktus megoldásával összefüggésben feltétlenül szükséges. Amennyiben közelebb visz a közös megegyezés kialakításához. 

Mediáció, közös megegyezés

(Fotó: Pixabay)

 

  • A mediációs eljárás célja:

A mediáció célja a felek közötti vitás kérdés megegyezéssel történő lezárása, legalábbis ennek megkísérlése. A vitát lezárni nem a mediátor fogja. A mediátor maximum a beszélgetést, a megegyezés folyamatát zárhatja el, hiszen a probléma nem az övé, hanem a feleké. Ő ”csak” segít a feleknek abban, hogy érdemben tudjanak egymással kommunikálni, úgy, hogy az a megoldás irányába mutasson. A bíróság, aki a hagyományos fóruma a vitás kérdések elrendezésének ítéletével bizonyos szempontból lezárja a vitát, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy hoz egy döntést, mely ezentúl a felekre nézve kötelező. (A mediátor nem hoz döntést az ügyben hiszen nincs ezzel a hatalmi eszközzel felruházva.) Ha ez egy jó döntés abban az ügyben, akkor megoldódik vele a kérdés. Ha ez nem jó döntés, akkor a vita továbbra is fennmarad és megkeseríti a felek életét. A rossz döntést nem úgy kell érteni, hogy  jogilag rossz, tehát hibás, hanem úgy, hogy abban az ügyben nem nyújt valódi megoldást. Ezért a mediáció a tökéletes eszköz konfliktusmegoldásban, hiszen a felek maguk alakítják ki azokat a szabályokat, amiket a jövőben betartva élhető lesz a kapcsolatuk – legyen szó párkapcsolatról, munkahelyi vitáról, vagy gazdasági együttműködésről. 

 

  • A mediátor szerepe a mediációs eljárásban:

A mediátor a folyamat vezetéséért felelős, vagyis a felek között az egyenrangú pozíciók megtartásáért, az előremutató kommunikációs közeg létrehozásáért és fenntartásáért. Egyik kedvenc momentumom a munkámban az, mikor a felek valóban egymás felé fordulva, érdemben elkezdenek beszélni egymással. A mediátor feladata, vagyis a folyamat vezetésének a része, hogy a felek ne sértegessék egymást, ne célozgassanak – vagy a célozgatás ne ebben a formában történjen, hanem nyíltan kimondva és megbeszélve. Érthetően el tudják mondani, hogy mi a bajuk abban a helyzetben, részükről hol az akadály a probléma megoldásában. Nem a mediátornak kell ezeket elmondani, hanem egymásnak. Ez nyilván függ az aktuális ügyfelek vérmérsékletétől, a problémától és attól, hogy a helyzet mennyire van elmérgesedve a felek között. Ezért mondom mindig, hogy könnyebb úgy megoldani valamit, hogy még nem hangoztak el azok a minősítő mondatok, melyek csupán a másik félre vonatkoznak, de a helyzettel, pláne annak megoldásával semmilyen kapcsolatban nincsenek. 

Egy válási mediációból van erről egy szép emlékem, ahogy a férfi odafordult a nő felé, és elkezdte mondani a „magáét”. Én meg hátra dőltem, és hallgattam őket. Ez nem kirohanás volt, nem szidalmazás, nem minősítés, hanem egy korrekt összefoglalója annak, hogy neki ebben a helyzetben mi nem elfogadható. A cél a felek közötti érdemi kommunikáció beindítása és olyan irányban tartása, mely megfelelő közeget biztosít ahhoz, hogy megtalálják a számukra elfogadható megoldást.

 

 

 

 

 

 

Olvassa el ezeket is:

A válás drága dolog - ez relatív. Megegyezel vagy fizeted a vitádat?
Újrakezdés: kifelé vagy befelé?