Ez (ismételten) egy szavakon lovagolós blog lesz. A szavak saját tartalommal, jelentéssel bírnak, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy egy kivénhedt csatalovon ülünk, vagy egy táltos paripán – csak hogy a hasonlatomnál maradjak. 

Mint a legtöbb írásom és gondolatmenetem ez is egy ügyféllel történt beszélgetésből ered. 

Azt mondja az egyik fél:

• Mérges lettem, mert már ismét ugyanaz történt. Megbeszéltük, hogy együtt megcsináljuk az őszi rendrakást a garázsban. És megint húzta az időt, közbejött öt másik dolog és nem lett belőle semmi. Majd este kérdezi, hogy mi a bajom? Hát mi lenne? Az, hogy megbeszéltük,és már megint nem lett belőle semmi.

Itt feltettem a következő kérdést: 

• Vajon ez a dolog mindkettőjüknek fontos? 

Válasz:

• Persze! Neki is fontos, hogy rend legyen a garázsban - ő is itt él, nem??

Vajon a másiknak is ugyanolyan fontos volt ez a rendrakás téma, vagy csak tudta, hogy a társa szeretné, és ezért mondogatta, hogy „jó persze, majd megcsináljuk...” (Ismerős?) Hiszen nem vágjuk rá azonnal, hogy „ugyan már, ez nekem nem fontos, nem érdekel...”  A rendrakás nyilván csak egy példa, ide bármit be lehet helyettesíteni. 

Azt szeretem a munkámban, hogy nagyon egyszerű, hétköznapi történetek mögött rengeteg jelentéstartalom húzódik. Ezekre kicsit elvontan, kicsit hidegfejjel ránézve letapogathatjuk azokat a jellemzőket, mozgatórugókat, amik valójában mozgatják az eseményeket. Ha ezeket a fogaskerekeket megtaláltuk, letisztogattuk, megolajoztuk majd visszatesszük a rendszerbe, a hús-vér valóságba, a zötyögő mindennapjainkban - az élet megy tovább... valamerre... 

(Kép forrása: pixabay.com)

Ennek a helyzetnek két mozgatórugója van: 

1. Vajon mi a különbség aközött, hogy egy cél közös vagy azonos? 
2. Amiről azt hiszem, hogy fontos a másiknak, az valóban ugyanannyira fontos neki, mint nekem? Vagy neki kevésbé, mert míg rám közvetlen hatása van a problémának, (már nem tudok beállni a garázsba az autóval a sok lomtól) addig rá csak közvetett hatással van (ő nem akar beállni az autóval, mert nincs neki, vagy ő mindig a ház előtt parkol stb.)

Szerintem gyakran belefutunk abba a hibába, hogy elvárjuk sőt, természetesnek vesszük azt, hogy a számomra nagyon fontos dolog ugyanolyan fontos a másiknak is. És tudom, hogy vannak, helyzetek, mikor ez elvárható, de most nem erről írok. Amikor falakba ütközünk egy hasonló szituációban, akkor érdemes ezt végig gondolni.

Ha egy cél közös, akkor egy célban vagyunk benne mindketten. A kettőből lesz egy közös helyzet. A közöset egyedül nem tudom megváltoztatni. A közösben benne vagyok, de nem csak az enyém. A közössel egy dolgot tudok tenni egymagat: széttépni. Az eredménye egy szétszakított közös lesz. 

Ha a célunk azonos, akkor nekem is és a másiknak is ugyanaz a célja, de ez két külön cél, csak éppen azonos a témája. Én a magamén tudok egyedül, önállóan, saját hatáskörben változtatni. Itt annyi történik, hogy az én célom megváltozik, a másikéhoz bizonyos értelemben semmi közöm. A cél a továbbiakban nem lesz azonos. 

Mindezt lehet egy lépéssel távolabbról is nézni, az egész családi életet a célkeresztbe helyezve. És pont ez az a kritikus terület, ahol a cél – szerintem – csak közös lehet. Ugyanis egyedül nem tudok létrehozni valamit, ami eleve két emberes feladat.  Lehetnek alternatív megoldások, amiből jól működő megoldásokat lehet kihozni. Van kényszerhelyzet, hiszen nem mindig úgy jön ki a lépés, hogy azt a Nagykönyv ajánlja... Nagyon tisztelem azokat, akik megpróbálnak két ember helyett helyt állni, mert úgy hozta az élet...

Az a kérdés, hogy mely céljaink közösek és melyek azonosak egy kapcsolatban – meghatározza az alapokat. És nem baj, ha valami, ami a szomszédnál, a nagynénémnél vagy a kollegámnál közös, az nálam nem az – vagy éppen fordítva. Minden működjön úgy, ahogy nekik jó. Csak ehhez ismerni kell a saját kapcsolatomat, és annak részvevőit.