Egy konfliktuskezelési metódus

A mediáció egy konfliktuskezelési metódust mutat meg az ügyfeleknek. A mechanizmusok, a kérdés feltevési módok, az elhangzottak összefoglalása és értelmezése mind apró trükkök, melyeket be lehet vetni  minden vitavezetés során.

Természetesen nem fogját tudni saját magukat mediálni és nem is ez a cél. Egyrészt nem képzett szakemberek – és nem is akarnak azzá válni, nekik nem ez a hivatásuk -, másrészt pedig érintettek a vitákban, tehát nem a független, pártatlan külső pozícióban vannak, hanem a vita részesei – és ez így van jól. Sokkal egészségesebb részese lenni a saját életünk vitáinak, mint kívülről szemlélve, külső nézőpont alapján hozzászólni. 

Mégis azt gondolom, hogy a mediáció és a közös munka egyfajta szemléletet az ügyfeleknek.

Az a néhány óra, amit eltöltök az ügyfelekkel együtt, megmutat nekik egy másik nézőpontot. Válási mediáció során megállapodunk azokban a kérdéskörökben, melyet a törvény a házasság felbontása esetére meghatároz. Ezeknek a pontoknak a tartalmához érdemben a közvetítő semmit nem tesz hozzá. Hogyan tudnám én, mint külső szemlélő eldönteni, hogy nekik milyen az időbeosztásuk, milyen az életritmusuk, hogyan lenne nekik az általuk választott új élet bonyolítása a legoptimálisabb? Ezekben a helyzetekben a mediáció szerep a megfelelő keretek, a megfelelő forma biztosítása. A beszélgetés vezetésével, az indulatos, bántó és sértő beszédstílus kiszorításával a felek nem vesztik el a beszélgetés vezérfonalát. A mediátor felelős a tárgyalások vezetésért, eszközeivel segít az eltérő álláspontok közelítésében, a tárgyalás jó légkörének megtartásában, a bizalmi légkör kialakításában és fenntartásában.

mediáció, közvetítés, békéltetés, válási mediáció

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Forrás: Pixabay)

Amikor azt mondja egyik fél a másiknak: „el sem tudom képzelni, hogy Te ezt hogyan gondolod...?!” -akkor a mediációban van lehetőség arra, hogy ezt a kérdést feltegyék a másiknak, és a másiknak pedig van lehetősége, hogy megválaszolja. Mivel mindez egy egészen új keretrendszeren belül születik meg, így általában új megoldási lehetőségek is születnek. 

Ahogy dolgozom a párokkal felvetődött egy érdekes kérdés a vitába való bevonódás kérdéskörével kapcsolatosan. Mennyire fedi le egymást az a két dolog, hogy egyrészről bevonódok a vitába, másrészről nem reagálok a másik értelmetlen negatív dolgaira. Természetesen, bizonyos szempontból 100%-osan benne kell lenni egy beszélgetésben, mind magam miatt – így tudok maximálisan figyelni az éppen fontos kérdésre -, mind pedig azért, mert a másiknak így adom meg a figyelmet és a tiszteletet a véleménye és a részvétele iránt. Ezt nem szabad összekeverni azzal, hogy nem lesz hatékony a beszélgetés, ha minden egyes, minősítő, tüskés megjegyzésre reagálok. A legjobb, ha nincsenek ilyenek a felek között, de sajnos jellemző, hogy nem egyenesen, nyíltan mondjuk ki, amit szeretnénk, hanem becsomagolva, elbújtatva, utalgatva. Ilyenkor nagyon jól jön, ha tudunk egy lépés távolságot tartani. Természeseten felvetődik a kérdés, hogy miért beszél velem így a másik, ha – elvileg – szeret. Fontos ezt is tisztázni, de mindez egyszerre nem fog menni, hanem csak egy kusza, értelmetlen vita lesz az egészből, melyet a legtöbb esetben egyik fél sem akart. 

Egyrészt megnyugtatja, másrészt feltölti a párokat a mediáció keretein belül végzett  közös munka.

Ettől az alapvető személyiségük nem változik, életcéljaik sem változnak, nem csökkennek közöttük a különbözőségek, nem válnak köddé a nézeteltéréseik. 

„Csak” hatékonyabban fognak tudni beszélgetni, érdemben fognak eljutni egymás véleményéhez. Egy válás, egy, pontosabban két új élet felépítése nehéz dolog. Örülök, ha „csak” ennyivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy a felesleges akadályozó tényezők minimálisak legyenek. 

 

 

 

 

 

Olvassa el ezeket is:

Egy mediációs beszélgetés egyik alapkérdése. Mi fontos nekem és mi a másiknak?
A mediáció a konfliktusok világa - vagy inkább a megoldásoké?