Felelősen önmagunkról

Életünk során változunk és ez erősen kihat a párkapcsolatunkra. Ahogy változom én magam, úgy akaratlanul is változik a kapcsolatom. Ehhez a másik félnek igazodnia kell és ez nem mindig könnyű, sőt, a gyakorlat azt mutatja, hogy ez egy potenciális konfliktusforrás. A konfliktus nem minden esetben jelenti azt, hogy valaki valamit elrontott.

  • A konfliktus „csupán” érdekek ütközése.

Ha a pár tagjai a jövőben is szeretnének együtt maradni, akkor meg kell nyomni az újratervezés gombot. Együtt. Ha a pár tagjai nem szeretnének együtt maradni, akkor meg kell tervezniük, ki kell alakítaniuk a jövőjüket külön-külön. Ehhez meg kell egyezni bizonyos dolgokban, melyekkel az eddigi, közösen élt életüket lezárják. 

A mediációban egyszerre látom az egyént, mint önálló embert és mint a pár tagját. Ezt a két szerepet rugalmasan kezelve, a fejlődés lehetőségét biztosítva önmagunk és a párunk számára adjuk meg az egyéni és a közös boldogság lehetőségét. A mediációban nem zajlik egyéni, személyiségfejlesztő munka. A közvetítés eszközrendszerével lehetőség nyílik a Pár életében más, sorsfordító változás elindítására is – amennyiben a Pár maga nyitott ezekre és újra bizalmat és jövő tudnak szavazni a másiknak. 

mediáció, válási mediáció, közvetítés, békéltetés

A legtöbb esetben nem is az, illetve nem csak az a kérdés, amilyen problémával a felek érkeznek a szakemberhez.

  •  

  •  

  •  

  •  

 

 

 

 

  • A kérdéses helyzet felgöngyölítésével gyakran egészen más témák kerülnek napvilágra, melyeknek tisztázása a felek között új dimenziókat nyit meg. 

Ezeknek az gócpontoknak a tisztázása nem feltétlen vezet ahhoz, hogy a Pár együtt maradjon. Lehet, hogy a külön utat választják. De akkor is békésebben tudják lezárni a múltat, hiszen a mediációban emberibb és nyugodtabb tere van ennek, mint a bíróságon. A mediátornak nem tiszte az ilyen esetekben az igazságosztás - ahogy semmilyen helyzetben nem az. A mediátor nem párterapeuta, ő nem mondja meg, hogy a jövőben mit csináljanak a Felek. A szakember pusztán vezeti a beszélgetést, ugyanakkora teret adva mindkét félnek. Itt elhangozhatnak egyéni érdekek, egyéni szempontok, hiszen ezek figyelembe vétele nélkül nem lehet megalkotni a közös megállapodást. 

Már az változást idéz elő a felekben, hogy más közegben, más formában kommunikálnak egymással. Maguk hozakodnak elő olyan – esetleg évekkel korábban történt dolgokkal -, melyekről már ők maguk sem hitték, hogy még bennük van és most mégis kibukknak belőlük. Ezek tisztázásával másként látják saját magukat, másként látják Párjukat.

  • Ez a tiszta helyzet adja meg az alapot ahhoz, hogy felelős döntést hozzanak a saját életükről.

A mediáció számomra egyben egy kommunikációs stílus és egy problémamegoldó módszer, melyet a válás kérdéskörét teljesen függetlenül is lehet alkalmazni a hétköznapokban, a családban, a nevelésben. A házassággal együtt jár – a megannyi felejthetetlen emlék és szép pillanat mellett -, hogy időről-időre a kapcsolat mélypontra jut. Ez független az ember foglalkozásától, származásától, gyermekkorától, jövedelmi és vagyoni helyzetétől. Ez nem baj, ez nem rossz, ez nem hiba, ez így van mindenkivel. Bizony megesik, hogy ez a mélypont annyira nehéz és kilátástalan, hogy a Pár a válás mellett dönt.

  • Ilyenkor jól jön egy külső nézőpont, aki segít a Feleknek visszatalálni egymáshoz és önmagukhoz - jelentse ez akár a közös jövőt, akár a külön utakat.  

A mediátor viszonylag rövid, behatárolható időn belül áttekinti a Pár mindkét tagjával - először külön-külön, majd együttesen -, hogy valóban a házasság felbontása-e a legjobb döntés, és amennyiben igen, úgy megteszik azokat a lépéseket, melyek, ennek a nehéz helyzetnek a jövőre nézve a lehető legélhetőbb, legbékésebb és minél kevesebb szükségtelen konfliktussal járó lebonyolításához kell.

 

 

 

 

 

 

Olvassa el ezeket is:

A konfliktus életünk része - de a megoldás is rajtunk múlik.
Honnan indult Rita és a vita