Per helyett válaszd a mediációt!

A konfliktus léte egyidős az emberiséggel. Ahol ember van, ott vitás helyzet is van. A konfliktus nem baj, nem rossz - ez az élet velejárója - sőt, újabb lehetőséget nyit meg a fejlődésre, a továbblépésre is. 

A vita azt jelenti, hogy érdekkonfliktusunk van egy vagy több személlyel. Ezt a vitát a felek vagy meg tudják oldani saját maguk, tehát képesek megbeszélni egymással a vitás helyzetet, vagy nem képesek maguk között egyességre jutni. A konfliktusmegoldásnak napjainkban már bőséges szakirodalma van a lelkes laikusoknak szóló anyagoktól a komoly szakmai értekezésekig. Ezek abban a szerteágazó témában nyújtanak segítséget, hogy az ember hogyan tud a másik emberhez vagy a külvilághoz viszonyulni vitás helyzet esetén. 

A mediáció egy olyan konfliktuskezelő módszer, melyben az egymással vitában álló feleken kívül bekapcsolódik egy harmadik személy is. Ezt a harmadik személyt az egymással vitában álló fél együttesen kérik fel, hogy vitájukban semleges, független, pártatlan félként, vitavezetőként vegyen részt. 

  •  A mediátor részt vesz a vitában nélkül, hogy eldöntené annak kimenetelét.

A vitát egy mindkét félszámára elfogadható közös megállapodással zárják. A mediáció, szó a mediare szóból ered, melynek jelentése: középen állni, egyeztetni, békéltetni. A magyar nyelvben talán a közvetítés a legelterjedtebb formája ennek a szónak. 

mediáció, közvetítés, konfitkusmegoldás válási mediáció

A mediációt már világszerte alkalmazzák gazdasági vitákban, kiemelkedő szerepe van munkaügyi vitákban, sőt már elterjedtebb, hogy munkaszerződésekbe belefoglalják, hogy az esetleges viták elrendezésére a közvetítői eljárást fognak igénybe venni.

 

 

  • Mediációt a bírósági eljárást megelőzően, a bírósági eljárás ideje alatt a per szüneteltetésével egybekötve is lehet alkalmazni. 

Amikor az ember részese egy vitának, akkor abban saját álláspontját képviseli. Ez az egyoldalúság - mindamellett, hogy egy teljesen természetes dolog – akadályozhatja a közös megegyezés életre hívását. Amennyiben a felek közötti párbeszéd érdemlegesen nem működik vagy már teljesen megszűnt a felek nem képesek megoldásra jutni.

  • A mediátornak kiemelkedő szerepe van abban, hogy az érdemi kommunikációt létrehozatala a felek között.

Ez nagyon sokat tud segíteni a helyzeten, és lehet, amikor a felek már nem beszélnek egymással, vagy vitáik nagyon hamar lezárulnak, minden érdemi, vagy minőségi eredmény nélkül, illetve amikor a kommunikáció mindig ugyanabba a mederbe torkollik.

Egy vitás helyzetben az ember hajlamos mindent a saját nézőpontjából nézni, beleragadni a saját pozíciójába. Attól függően, hogy milyen típusú vitás helyzet van az életünkben - magánéleti kérdés, mely a kezdeti szakaszban még pusztán valóban csak egy kérdés, későbbi szakaszban esetleg már családjogi kérdés vagy munkahelyi, vagyis munkajogi vita, továbbá szerződéses vagy szerződésen kívüli gazdasági jellegű konfliktus - megvannak saját indokaink, számunkra megdönthetetlen érveink. A közös ezekben a helyzetekben, hogy negatív érzelmek társulnak hozzájuk, melyek gátat vetnek az ésszerű, realitáson alapuló, felelős döntések meghozatalának. 

A mediátor olyan helyzetbe hozza a feleket, hogy képesek legyenek egymással közvetítő útján, vagy akár személyesen érdemileg komminukálni, és dönteni tudjanak a vita tárgyáról. Nagyon sok esetben nem is az a vita tárgya konkrétan, ahonnan elindulnak a felek – jelképesen mondva.

  • Gyakran egészen máshol kell keresni a megoldást, amire a vita előre haladtával idővel jönnek rá a felek.

De ha a saját személyes sértettségek és a túlzott egyéni érdekek kizárólagos szem előtt tartásával nem jutnak el a vitában érdekelt felek az érdemi kérdésig, akkor nem is lesz hathatós megoldásuk. Ebben tud segíteni a mediátor, mint független vitavezető.

A bíróság az előtte lévő információk alapján eldönti a jogvitát, melyben van egy nyertes és egy vesztes fél. Vannak esetek, melyekben nem alkalmazható mediáció, az ilyen típusú helyzetek nem oldhatók meg a közvetítés eszközével. Az ilyen típusú közös munka alapja az önkéntesség, amennyiben ez nincsen meg a felek részéről, úgy nem tud elindulni a közvetítés folyamata. Fontos, hogy az önkéntesség nem egyenlő azzal, hogy az egyik fél bizonyos mértékig szkeptikus, és kevésbé eltökélten érkezik az első találkozóra. Az „én szkeptikus vagyok, de próbáljuk meg” egészen más, mint az, hogy az egyik fél félelemből vagy kényszerből vagy bármilyen külső nyomás hatására vesz részt a folyamatban.

A nem mediálható esetek körében tartozik például magánéleti konfliktus esetén a bántalmazás jelenléte a kapcsolatban. A mediáció igényel egy bizonyos fokú előre látást, egy racionális gondolkodást. Amennyiben a feleket nem a jövőben együttműködés szándéka vezéreli, hanem kizárólag az, hogy a jelen helyzetére igazságszolgáltatást kapjon, akkor az ítélet lesz a felek számára kedvezőbb és nincsen érdekük abban, hogy a vitájukat közös megegyezéssel zárják le. Ennek a gondolatmenetnek egy további lépés az, amikor az ügy eldöntésével mintegy példát szeretnének statuálni, hogy egy adott cselekménynek mi a következménye. Itt szeretném megjegyezni, hogy tökéletesen lehet példát statuálni a mediáció és a közös megegyezés alkalmazásával is! A példa statuálás köréhez kapcsolódik egy további eset, mikor az ítélettel – mely ugyebár a pert zárja le – valamilyen jogsértésre akarják felhívni a figyelmet.

Nem alkalmazható a közvetítés gazdásági vitában, ahol a vitában érdekelt felek piaci nagysága jelentős különbségeket mutat. Utolsóként nem alkalmazható mediáció abban az esetben, ha a felek között nagyon erős értékrendbeli különbség van, ilyen például a vallási, világnézeti, politikai kérdések köre.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olvassa el ezeket is:

Egy mediációs beszélgetés egyik alapkérdése. Mi fontos nekem és mi a másiknak?
A mediációs eljárás fundamentumai