Az udavriasság nem kötelez arra, hogy mindent eltűrj!

Átlépni a privát szféra határait nem más, mint egyfajta lopás. Időt, figyelmet, energiát, munkát lop el tőled az, aki keresztülgyalogol a határaidon. De mi is az a privát szféra?

Ezt azért fontos tisztázni, mert a határsértőknek ez a legaljasabb trükkje: úgy tesznek, mintha nem is történt volna semmi különös, amit esetleg kikérhetnél magadnak. Sőt, igazából még te érzed magad bunkónak, ha szóvá teszed. Szóval most itt egy lista, hogy felismerd, amikor épp rohadtul nem az udvariasságnak jött el az ideje, hanem igenis jogod van kinyitni a szádat!

én határok védelme, tisztelet, undvariasság

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Beszélnek hozzád, és te már rég nem hallgatnád, de nem tudod leállítani. Nagyon ügyes trükkökkel támadnak: amikor látja, hogy unod, lelépnél, akkor megérint, vagy feltesz egy kérdést - amire aztán nem várja meg a választ. Hanem beszél tovább, de mivel mutatott egy álérdeklődést irányodba (amivel csőbe húzott), így nem lépsz le, hiszen kérdeztek. Vagy azt mondja: "És most jön a lényeg..." (Akkor eddig miért dumáltál lényegtelen dolgokról???)  

2. Rápakolnak az asztalodra: a területedet lopták el, a kiterjesztett fizikai határaidat sértettek még. Fő ok: a másiknál már akkora a kupi, hogy oda már nem fér semmi, így a kupiját megpróbálja másra is kiterjeszteni. Ne hagyd!

3. Épp indulnál, amikor a másik betámad, hogy még ezt meg azt tedd meg - mert nagyon fontos lenne. De vajon miért is NEKED kéne azt megtenned? És miért pont akkor? Mert ha amúgy egyik kérdésre sincs értékelhető válasz, akkor drágám, itt bizony hatalmi harc folyik, melynek egyetlen célja, hogy az ő fontos dolga FONTOSABB legyen a te fontos dolgodnál.

4. Nem hagyják végigmondani a mondókádat, belebeszélnek, belevágnak, hogy az nem is úgy van. Ezzel éreztetve, hogy a te véleményed még annyira sem fontos, hogy végighallgassa.

5. Jóindulatúan kölcsönadsz valamit: egy ruhát, könyvet vagy pénzt, és nem adják vissza. Amikor kellett, akkor bezzeg fontos voltál, ráért a találkozóra, tudott igazodni, de most hát valahogy mindig közbejön valami, meg kimegy a fejéből. 

6. A fizikai határaidat sértik meg: túl közel áll hozzád, beáll az aurádba, akaratod ellenére átölel, megpuszil. Vajon ők tényleg azt hiszik, hogy egy kierőszakolt öleléstől elillan az irányukba sugárzó ellenszenv?

7. Viccet, poénkodást felhasználva próbálnak a sárba tiporni, mindezt hangos nevetéssel körítve. Attól, hogy hahotázol hozzá, még bunkó vagy!

8. Úgy teszik fel a kérdést, hogy csak védekező, magyarázkodó választ tudj rá adni - amiből már eleve nehéz jól kijönni. Ez a szuggesztió borzalmas! Egyrészt azért, mert már eleve te kényszerülsz védekező helyzetbe. Másrészt a kívülállók, akik esetleg nem ismernek téged, teljesen mást fognak gondolni rólad, mint ami a valóság.

9. Megrögzült késők. Nagyon egyszerű, időt lopnak. Ennyi. A "várj rám, mert én fontosabb vagyok, mint te" játszma nagymesterei.

10. Akik mindig egy kicsit rendet raknak a te területeden (konyhádban, irodai asztalodon, nappalidban, kocsidban, bárhol). Csak kicsit pakolnak arrébb ezt-azt - szerintük jóindulatból, szerinted meg azért, hogy éreztesse: te még erre sem vagy képes.

És hogy ilyenkor mit tehetsz?

Hát van egy rossz hírem. Valószínűleg tényleg keményebb hangot kell megütnöd - és aki keménykedik, az le lesz bunkózva. Akkor is, ha semmi rosszat nem mondtál a "határsértőre", csak felhívtad a figyelmét arra, hogy zavaró, amit csinál. De ez az ára annak, hogy legközelebb ne kényszerítsen bele téged (ezredszerre is) egy ilyen helyzetbe. Hidd el, jobb kicsit (!!!) bunkónak lenni, mint megalázott, kihasznált, meglopott kapcarongynak!

dr. Szilvássy Rita

A cikk a she.hu oldalon is megjelent.