Egyszer volt, hol nem volt...

Egyszer volt, hol nem volt… bántalmazós mese volt. 

Élt egyszer egy vidám, cserfes Leány, a mese idején hat éves volt. Mivel a Leánynak egyre több testvére született, így egy szép napon elköltöztek. Míg a Leány apja és anyja átköltöztette a családot, addig gyermekeiket néhány napra egy másik, baráti család gondjaira bízott. A vendéglátó családban is voltak gyermekek, fiúk és leányok, így a sok gyermek jól érezte magát együtt. A vendéglátó családnak volt egy óriási kaktusza, helyes, szúrós tüskékkel.

  • Amikor jött az este, a vendéglátó család apukája kitalált egy (számára) felettébb szórakoztató játékot.

Az esti fürdés után, az apuka kivette Leányt a fürdőkádból, testét törölközőbe csavarta, majd odavitte a kaktuszhoz, ott lehúzta fenekéről, combjairól a törölközőt, és a kaktusszal jól megszúrta a Leány testét.

gyermekbántalmazás, zaklatás, trauma, kislány

Az apa olyan jó mókának tartotta ezt a dolgot, hogy minden este megcsinálta, és közben jóízűeket nevetett. A Leány már előre félt az estéktől, a fürdéstől, mert tudta, hogy mi fog történni, és tudta, hogy hiába kéri, hogy ne csinálják, mert kérésének semmi hatása, az apuka meg fogja csinálni ezt a „jó kis mókát”.

  • Tudta, hogy a tüskék meg fogják szúrni ott alul…

Hiába sírt, könyörgött a Leány a fürdőkádban, hiába kérte a vendégfogadó család anyja is, hogy ne csinálja, mert már nem bírja hallgatni a sírást, meg a visítást, és kidobja a kaktuszt az ablakon, az apának ez olyan tréfás volt, hogy senkinek e kedvéért nem mondott le erről a szórakozásáról. A Leánynak legrosszabb érzés nem is a fájdalom volt, amit a fenekén, a csípőjén, a combján érzett, hanem az, amikor kivette a kádból az apa a Leányt, és ő már tudta, hogy mi fog történni, és hiába kérte, hogy ne tegye, kérésének, könyörgésének semmi hatása nem volt. A legrosszabb a dolog megtörténte előtti rettegés volt, és az az érzés a Leányban, hogy ő maga nem tud olyat tenni, hogy ezen változtasson.

  • Először a lelek fájt, aztán a teste. 

A Leány családjával együtt elköltözött, nem találkozott többet ezzel az apukával. Felnőtt Nő lett.

Szeretne még egyszer találkozni Kaktusz bácsival. Szeretne neki vinni egy kis jelképes ajándékot - egy kaktuszt. Még nem talált olyan szúrósat, amilyen ennek a bácsinak volt. De ha megleli a tökéletes kaktuszt, akkor egy szép napon becsenget hozzá, átadja neki az ajándékot, és mesél neki egy réges-régi történetet egy kislányról, aki gyermekkora óta fél attól, hogy nem tudja megváltoztatni azt, mi neki rossz.

  • Retteg a férfiak mosolyától, mert gúnyos vigyort lát benne, azt érzi, hogy valami szörnyű, és megváltoztathatatlan fog történni vele, és lemerevedve áll, retteg, beledermed ebbe az állapotba.

Pedig senki nem akarja őt bántani, és a férfiak közeledése talán valami egészen mást (t)akar, mintsem az ő kérését figyelmen kívül hagyó, öncélú gúnyolódást – a másik ember Testének-Lelkének kárára. 

A teste már nem fáj, de a lelke még egy kicsit… 

Itt a vége, fuss el véle. 

Addig (f)éltek, amíg meg nem haltak.

 

Szilvássy Rita

(További, "saját történeteim" cikkeimet itt olvashatod.)