A hibát keresd - ne a hibást!

Az ember, mint gondolkodó lény, tudja, hogy a dolgok és események között ok-okozati összefüggések vannak. Egyre általánosabb, hogy ebbe a rövidke láncolatba megpróbálunk még egy elemet belepasszírozni. Azt tudjuk, hogy mi miért történik, és azonnal megpróbálunk beilleszteni egy újabb elemet a képletbe, mégpedig azt, hogy ezért ki a felelős, erről ki tehet. És mivel a negatív történésekre hajlamosabbak vagyunk felkapni a fejünket – avagy kattintani az ujjunkkal – azonnal a hibást keressük. Szeretjük jól megmondani, hogy ki a hibás – ez a jelenség a közösségi média elhatalmasodásával csak egyre fokozódik. Mindenki jól megmondja, hogy hogyan kellett volna, hogy ki tehet róla, és hogy kinek a hibájából van ez így. Úgy látom, hogy néha túlságosan is jól megy az ítélkezés.

Az érem másik oldala pedig az, hogy a tetteinknek következményei vannak, melyet vállalni kell. Mint a legtöbb dologban – ebben sem könnyű megtalálni az arany középutat. Ha ez utóbbi jobban menne az embereknek, úgy általában, talán nem estünk volna át a hibáztatással a ló túlsó oldalára. Mindenki nagyon okos, és egyből fröcsögjük, hogy melyik helyzet kinek a hibájából adódott, és nagyon okosak vagyunk – utólag, a másik életében.

De mi a helyzet a saját életünkkel? 

Válási és párkapcsolati mediátorként munkám során fontos elv, hogy egy válsághelyzetnek a feloldásában célravezetőbb a hibát keresni, mint elveszni a hibáztatás sűrűjében. A tettek és azok következményei természetesen el kell, hogy hangozzanak, ki kell, hogy mondassanak. Nem arra buzdítok, hogy „megússzuk” a kellemetlen részeket. 

válsághelyzet, párkapcsolati konfliktus, vita, vitarendezés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanez az elv jelenik meg a gyermeknevelésben, amikor nem azonosítom az egész gyermeket egyetlen rossz tettével, hanem úgy próbálom a helyes megoldás felé terelni, hogy szétválasztom őt magát, mint egy szeretetre való lényt, majd elmondom, hogy ebben az egy cselekvésben mi volt a rossz, amit másképp kell csinálni. 

Ha megvan a hiba, akkor a következő lépés ennek körül járása, a kijavításra alkalmas alternatívák megkeresése – a további személyeskedés nélkül. Emberi kapcsolatainkban épp elég félresikerült mondat, elcsúszott helyzet, félreértett szándék van. És valljuk be őszintén: mindenkinek van sara. Ennek végnélküli felhánytorgatásával nem fogunk előbbre lépni. 

Amennyiben a pár még szeretné megmenteni a kapcsolatot – csak még meg kell keresni hozzá az egyedi, rájuk szabott know-howt – a hiba pontos beazonosítása, majd a kiküszöbölési taktika felépítése – célravezetőbb, és kevesebb sebet ejt, mint a személyes ócsárolás. Fontos például a hibás családi minták felismerése, hiszen mindenki bír ilyenekkel - és észrevétlenül húzzuk elő az érzelmi puttonyunkból, és lövöldözünk vele a hozzánk legközelebb állókra, úgy, hogy észre sem vesszük -, és jól tud esni a másiknak, ha kimondjuk: „ezt úgy csinálom, mint az apám/anyám, pedig megfogadtam, hogy sosem fogom!” De nem kell naponta többször rámutatni, hogy egy hibás viselkedési forma pontosan kinek a hanyadfokú felmenőjétől ered... 

A hiba megkeresés, pontos meghatározása mindkét fél, és a kapcsolat épülésére szolgál. Amennyiben a felek a válás mellett döntenek, akkor is tisztábban látják a múltat – ami egy jobb jövő alapköve. Segít, hogy a jövőben – legyen az együtt vagy külön - már kisebb eséllyel vétsék el ugyanazt a lépést. De ehhez a hiba pontos meghatározása kell, nem pedig annak a személynek a nyilvános pellengérre állítása, aki elkövette a hibát.

 

dr. Szilvássy Rita

 

A cikk a www.she.hu oldalon jelent meg.