dr. Szilvássy Rita
1015 Budapest
Csalogány utca 40. mfsz. 1.

mediátor, jogász
+36 20 205 5608
info@lehetjobb.hu

Anyák napja: szép ünnep vagy fájó emlék?

 

A családi ünnepek hagyományait – legyen az születésnap, karácsony, vagy éppen Anyák napja – gyermekként tanuljuk meg. Legalább is az első benyomások ekkor érkeznek. Ezek az emlékképek lehetnek jók vagy rosszak. Gyermekként alapvetően nem mi alakítjuk ezeknek a hagyományoknak a menetét.

De fontos tudni, hogy felnőttként módunkban áll változtatni ezen.

Egy rövid történeten keresztül bemutatok egy helyzetet, mely illusztrálja a változtatás lehetőségének a fontosságát. A történet Anyák napjához kapcsolódik.

Egyik mediátori munkám során egyszer csak kibukott a Feleségből, hogy „még az Anyák napját sem tudod megünnepelni” – mondta ezt igen szemrehányóan Férjének... Ekkor megkérdeztem a Férjet, hogy hogyan ünnepelték az Anyák napját az Ő családjában, mikor gyermek volt? Ahogy elkezdtünk beszélgetni erről, elég hamar kiderült: a Férj családjában nem ünnepelték az Anyák napját, mivel a Férj édesanyja már gyermekkora óta nem volt jelen a családban. Ezt ugyan tudta a Feleség, ahogyan azt is, hogy az Anya, egy fájó pont Férje családja körében, olyannyira, hogy szinte tabunak számít. Ebben a családban az Anyát "nem lehetett ünnepelni", hiszen nehéz érzéseket keltett. A Férj tudta, hogy van Anyák napja, de számára ez nem volt egy ünnepelni való dolog...

Majd a Feleséget is megkérdeztem: „Ők hogyan ünnepelték az Anyák napját otthon?” Erre a Feleség elmesélte, hogy közösen Édesanyjuk elé álltak, a gyermekek elmondtak egy verset, melyet az óvodában, iskolában tanultak, vagy énekeltek, átadták a virágot vagy saját rajzaikat, megölelték Édesanyjukat. Ekkor a Férj szeme könnybe lábadt, és halkan azt mondta:

„nekem nem volt kit megölelni...” 

gyermekkori traumák, anyák napja, ünnep, példaadás

Azzal, hogy a Férj - saját anyja iránt érzett fájdalma miatt - nem adott útmutatást gyermekeiknek az Anyák napja megünneplésére - nem mentek el közösen virágot venni, nem mondta a gyermekeknek, hogy készítsenek rajzot Édesanyjuknak - fájdalmat okozott Feleségének, aki azt hitte, hogy Férje nem ismeri el az ő anyai mívoltát. Nem arról van szó, hogy a Férfi nem  tisztelte volna Felesége munkáját, melyet a családért tett, vagy nem ismerte volna el munkáját, mint Anya. Ebben a történetben ott volt egy elakadás, amivel a Férj „átvitte” gyermekkori fájdalmát saját családjába. Erre nagyon sok példa van, a legkülönbözőbb élethelyzetekben, mikor egyik Fél sem akar rosszat, és senki nem hibázott! Valahol elcsúszott valami, ami fájdalmat okozott. 

Ekkor – mediátorként - közvetítettem az üzenetet, mely a két személy között elakadt valahol: a Férj azért nem ünnepelte nagyobb lelkesedéssel ezt a napot, mert - egyéb okokból - nem látott rá követendő mintát. Nincs olyan emléke gyermekkorából, hogy Édesapja kézen fogja, és együtt elmennek virágért... Ezen változtatni kell, és ebben a Feleségnek is szerepe van: tud segíteni, tud súgni a Férjnek - ahelyett, hogy durcásan dühöng, amiért nem kapja meg az ünneplést.

Mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek, amikor nem tudja, hogy hogyan és miként kellene csinálni valamit. Mert talán nem látott rá példát, vagy amit látott azt nem szeretné folytatni...

Néha nagyon egyszerű apróságokon tudnak elcsúszni a kapcsolatok. Kimondva, végig beszélve egyértelműnek tűnnek a dolgok. De az élet forgatagában valahogy mégis elvésznek az apró figyelmességek – melyek tudjuk, hogy milyen sokat tudnak jelenteni.  

Vannak családok, ahol valamilyen oknál fogva nincs hagyománya bizonyos ünnepeknek. Aki ilyen családban nő fel, az automatikusan ezt a mintát viszik tovább. Tisztelet és elismerés annak, aki felismeri ezeket a hiányosságokat, és önerőből változtat ezen. Megannyi oka lehet annak, ami miatt egy ünneplés elsikkad. Az okot megtalálva, könnyebb lesz kialakítani az új szokásokat.

Ami a legfontosabb: ebben a családban felnövekvő gyermekeknek ezek már a saját hagyományaik lesznek... 

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? 

„Megtanítani” a családot Anyák napját ünnepeli.  

Kitalálni, és felépíteni a saját hagyományokat. Például úgy, hogy a Feleség az Anyák napja előtt néhány nappal egy nyugodt pillanatban, leül a Férjével, és elmondja, hogy milyen ötlete van az Anyák napja megünneplésére, és – a kölcsönösség jegyében - a Férjet is megkérdezi, hogy ő minek örülne majd Apák napján... Van, ahol a Férj saját feladatának tekinti ezt, és nem kér tanácsokat, hanem megoldja maga.  

Minden család egy külön rendszer, a maga történeteivel. Minden Férj és Feleség, Apa és Anya a saját családjában alakítja ki a történetét. Aki kizárólag a másiktól várja a megoldást, és csupán a sérelmeket hánytorgatja fel, annak az ő ünnepe is csak egy fájó pont lesz. Vagy húznak egy vastag vonalat együtt, és kialakítják a saját történetüket, a saját hagyományaikat. 

Kedves Anyák! Idén június 16. lesz Apák Napja!

 

dr. Szilvássy Rita

 

 

 

Írjon nekünk